Na, hát a korábban emlegetett szabad egy hétből (szerencsére) nem lett semmi, és az elkezdett sorozatot el is kaszáltam. Helyette viszont nekiláttam egy másiknak, ami régi nagy kedvencem, az Outlander (magyarul Az idegen).
Anélkül, hogy a korábbi évadokkal kapcsolatban részletekbe bocsátkoznék, a sztori lényege annyi, hogy a második világháború után egy brit nő teljesen véletlenül a 18. századi Skóciában találja magát, és itt él át kalandokat (például szerelmes lesz). Amellett, hogy az időutazás miatt egy nagyon izgi alapot kaptunk, fontos kiemelnem a történelmi események megjelenését is (vagy legalábbis a rájuk való utalást). Ezen felül egy nagyon profi munkáról van szó, hiszen korhűen kosztümös, nagyszerűek a színészek, kedvelhetőek és kicsit sem egysíkúak a szereplők. A legfontosabb viszont mégis az, hogy érzelmileg is be tud húzni ez a sorozat. A főcíme például a mai napig hidegrázós, és majdnem minden epizód meg tud ríkatni. Lényeg a lényeg, nagyon ajánlom az Outlandert!
Na, de a harmadik évadról:
Az előző szezont ott fejeztük be, hogy Jamie és Claire útjai elváltak, a terhes Claire visszament a 20. századi életébe, Jamie pedig a Culloden-i csatába. Az évadzáróban pedig 1968-at írtunk, amikor is Claire és a lánya Skóciába utazik, ahol kiderül, hogy Jamie nem halt meg. Én arra számítottam, hogy a harmadik évad elején Claire, Brianna (a lánya), és Roger, a nyomozásukat segítő skót történész hopp vissza is megy a múltba, és immárom négyük kalandjait követhetjük. No, nem egészen ez történik...Nagyon sokáig ugyanis abszolút külön halad a két főszereplő (Jamie és Claire) szála, és ez egyébként meglepő módon abszolút működik. Claire oldaláról láthatjuk Briannát felnőni az 50-es/60-as években, illetve arra is fény derül, hogy valójában milyen is volt Claire és Frank házassága azután, hogy a nő visszatért hozzá a 18. századból. Nekem ez a vonal nagyon is bejött, rettentő izgalmas volt mindezt látni a fantasztikus retró feeling mellett. Jamie vergődése szála viszont csak a negyedik epizódra vált érdekessé a számomra. Végül aztán az ötödik részben jutunk el oda, hogy nyitott lesz Claire előtt a múltba utazás lehetősége, és erre végül rá is szánja magát. Ja, és teszi mindezt egyedül, a lányát hátrahagyva.
Ezután pedig megmondom őszintén, nem tudom, hogyan folytatódik a sorozat.
Megtörtént a nagy találkozás (mert miért is ne ment volna úgy, mint a karikacsapás), szerencsére azért nem volt óriási egymás karjaiba való ugrálás (elvégre mégiscsak eltelt húsz év), és kaptunk elég jó jeleneteket arra, hogy milyen kvázi újrakezdeni olyannal, akit tényleg nagyon rég nem láttál. Én pedig azon kaptam magam a hetedik epizód legelején (tizenhárom van összesen az évadban egyébként), hogy egyáltalán nem érdekel a dolog. Talán magasabbra került az ingerküszöböm, nem tudom, de egyszerűen azt éreztem, nekem nincs időm arra, hogy amúgy teljesen érdektelen jeleneteket üljek végig.Úgyhogy ennyi, fogtam magam, és kinyomtam az ablakot. Azért azt megjegyezzük, hogy 3x7-től kell folytatni, ha egyszer (újra) szédületes vágyat éreznék arra, hogy a millió nagyon jó sorozat közül pont ennek adjak második esélyt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése