Ez a film még mindig vicces. A poénok ugyan egyre inkább elszállnak (elrugaszkodnak a valóságtól), de amin röhög az ember, azon röhög - nincs mit tenni.
Már a második résznél is érezhető volt a "nyújtjuk mint a rétestésztát"-jelenség, itt még inkább, de sajnos vagy szerencsére a harmadik film már nagyon le van zárva - vége a dalnak. Egyébként szép, megható lett a finálé. (Lett volna még egy éve Zeki Müller osztályának, de az utolsó pár percre ugrottunk egy esztendőt előre, egyenesen az érettségi utánra… ez azért kicsit szembeköpi a nézőt/rajongót, még akkor is, ha az a bizonyos rétestészta már tényleg nagyon elszakadni készült…)
Lényeg a lényeg, a cselekmény és az iskolai kalamajkák megint csak sántítanak (én már Thaiföldnél is húztam a számat), nem is egyszerű követni a fő vonalat, főleg, hogy úgyis csak röhögni ült be az ember a filmre. Ami inkább újdonság, az talán az, hogy most nyíltan lett üzenete ennek a résznek. Oké, rendesen és többször is (túl sokszor) az arcunkba nyomják, hogy "ha senki nem hisz bennetek, higgyetek magatokban".
Azt mondnám, hogy szintén új elem (és hatalmas piros pont is jár érte), hogy végre valahára többet megtudhatunk egy-két karakter (egészen pontosan Chantal és Zeki) hátteréről/múltjáról.
Nem mehetünk el szó nélkül a karakterek mellett sem. Egyrészt annak örülök, hogy talán mostanra sikerült igazán úgy általánosságban megkedvelnem őket (#teamÉtienne), és nagyon örültem, hogy az igazgatónő több szerepet kapott (teljesen bolond az a nő, de én imádom). (Zeki Müller - Elyas M'Barek - pedig még mindig irtó jó és édes pasi…)
Azt is mindenképp megemlíteném, hogy még hozzám is eljutottak a hírek, miszerint a már-már idegesítően jó és naiv Frau Schnabelstedt nem szerepel a harmadik felvonásban. Nekem nem hiányzott - főleg, hogy kaptunk helyette a semmiből egy alpári és infantilis tancsi nénit, de!!!!!!!! és itt jön a spoiler: bár minden adott lenne, hála a jóságos istennek, nincs szerelmi szál ebben a részben - legalábbis Zeki részéről nincs. És azt hiszem, talán ezért jár a legnagyobb piros pont.
Összességében én azt mondom, hogy egyszer nézhető a film (ha valaki nagyon bírja a poénokat, akár többször is), de lehet, hogy marad egy kis hiányérzet az emberben. Ja, és még mindig tartom, hogy a maga egyszerűségével igenis az első rész lett a legjobb…
(Transzportálva; eredeti: 2018. augusztus 25.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése