Kellett valamilyen szilveszteri program, így került szóba a mozi, és bár láttam már ennek a filmnek az előzetesét/reklámját, annyira nem érdekelt a dolog. Mivel viszont ez tűnt a legjobbnak az esti kínálatból, úgy voltam vele, hogy Jennifer Lopez-filmből még nem láttam borzalmasat, úgyhogy ám legyen.
Végül aztán úgy indult az egész, hogy az első tíz percben azt próbáltam megfejteni, ki beszél a megszokott J. Lo-hang helyett, a következő tízben pedig arra szerettem volna rájönni, hogy vajon miért pont Gabi Solis-ra esett a választás (Született feleségek). Jó, mondjuk a zavaró szinkon mellett nálam még külön levett az élvezhetőségből az, hogy a jobb szemöldököm fölött/mögött végig fájt a fejem.
De egyébként ettől a jelentős cinizmust okozó fejfájástól eltekintve is volt egy dolog, ami nagyon zavart, amit igazából utálok ezzel az egész Jennifer Lopez-jelenséggel kapcsolatban: végig azt éreztem, hogy még nem is lenne rossz a cselekmény, de helyette nagyobb hangsúlyt kap az, hogy "J. Lo mennyire jó nő", különösen a többiekhez képest. Irigység vagy bármilyen rosszindulat nélkül (hiszen tényleg elég jó formában van a csaj) eléggé idegesítő, hogy lépten-nyomon ezt a már-már felsőbbrendűséget tolják az arcunkba... Itt egy kirakott mell, ott egy agyondicsért segg... Mármint szó szerint.
Hasonlóan kínos volt az alpári legjobb barátnő - akinek a folyékony káromkodása (gondolom) viccesnek volt szánva -, és az aprócskát túltolt "csajos" (feminista?) vonal. Ja, és persze mindenki gazdag, még az egyszerű bolti eladó is. Aha, persze.
Na, de hogy jót is mondjak: egy-két poén tényleg jó volt, nem volt a sztorinak minden része kiszámítható, megvolt a kis tanulság/üzenet is, illetve Vanessa Hudgens is kifejezetten tetszett.
Nem egy nagy szám film, néha kifejezetten untam, de egyszer nézhető, elszórakozik rajta az ember.
(Képek: imdb.com)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése