Az RTL Klub 10 legjobb saját gyártású sorozata

Arra már egy két-három éve rájöttem, hogy a klasszikus értelemben vett sorozatnézésből én már kinőttem. Azt értem ez alatt, hogy furcsa érzés volt látni, ahogy a barátaim sorra darálják le a Netflixes vagy akármilyen sorozatokat, miközben én egyszerűen sajnáltam erre az időmet, inkább másra fordítottam. Vagy ha mégis belenéztem valamibe, azt elég hamar feladtam. Lásd például ezt vagy ezt a próbálkozásomat. Röviden tehát vége lett azoknak a szép időknek, amikor éjszakába nyúlóan, akár egy nap alatt lenyomtam egy évadot (mert ugyebár ilyen is volt zsenge ifjúkoromban...).

Na de ez nem jelenti azt, hogy semmilyen sorozat nem jött velem szembe. Sőt. Esetemben a tévés sorozatnézés a virágkorát éli.

Mindennek egyszerűen az az oka, hogy időt tudok nyeri azzal, hogy fél szemem a tévén, fél szemem pedig azon, amit éppen csinálok (és ami ugye fontosabb a sorozatnál). Ennek a furcsa, hibrid, "felnőttes" szokásomnak pedig tökéletesen eleget tesznek azok az új jelenségek, főleg az RTL Klub háza táján (de nyilván a konkurens csatornák is követték), melyek meglovagolták az amerikai, de legalábbis nyugati sorozatgyártás sikereit, és saját sorozatok gyártásába kezdtek. Nem akarok ennél nagyobb kiselőadást tartani, mert nagyon távol áll tőlem az, hogy értsem a filmipart, de szerintem a koronavírus és a karanténhelyzet is hozzátett a hazai sorozatok sikerességéhez - elvégre folyton otthon ült az ember.

Összeállítottam hát egy listát az általam legjobbnak ítélt 10 RTL Klubos tévésorozatból - már, amiket valaha láttam. Nem mind az említett "új érából" származnak, viszont 100%-ban az én személyes, szubjektív véleményemet tükrözi a toplista (és még véletlenül sem reklám). Íme:

10. Keresztanyu (2021-): Őszinte leszek, ez a sorozat csak azért került fel a listára, mert a Top 9 legjobb sorozat furcsán hangzott volna. Nem nézem és nem is néztem ezt a sorozatot (a pilot kivételével), csak mindig valami olyan előtt ment, amit viszont látni akartam. Így végül jó pár epizódba bele tudtam kukkantani, és hát nem nagyon nyerte el a tetszésemet. Szerintem az alapötlet jó, csak a kivitelezés gagyi - gondoljunk csak a kínosan tökkelütött rendőrökre. Hernádi Judit és Gálvölgyi János előtt így is le a kalappal, ahogy azért van még egy-két említésre méltó figura pl. Dobos Evelin is elég jó. Szóval szerintem lett volna benne potenciál, csak izgalom helyett inkább a humorra mentek rá (ami az én ízlésem szerint nem sikerült). Ne kertelek, Hámori Barbara sorozatai a Drága örökösök után szerintem nagyon félre mentek (a Hotel Margaretből egy epizódot sem tudtam pl. végignézni).

9. A tanár (2018-2022): Amikor a sorozat elkezdődött, éppen Nagy Ervin-lázban égtem, viszont ahogy teltek az évadok, a varázs valahogy elmúlt, és egyre inkább kezdett zavarni, hogy mennyire nem valóságos a cselekmény. Bár az valóban dicséretes, hogy komoly témákat (is) dolgoz fel, és a fiatalok esetleges/lehetséges problémáira igyekszik felhívni a figyelmet A tanár. Egy idő után viszont nekem sok lett Vasvári Szilárd, de szerintem a színészfelhozatal jó, természetesen ide értve a diákokat alakító fiatal, feltörekvő művészeket is. Nézhető sorozat, hol humorral, hol komolysággal, szerintem arra tökéletes, hogy például főzés közben hallgassa az ember.

8. Drága örökösök (2019-2020): Na, ez végre egy sorozat, amit tudatosan kezdtem nézni, és elég sokáig ki is tartottam. Mivel 2019 nyarát külföldön töltöttem, a második évadnál már nem vettem fel a fonalat, ez is csak háttérzajként ment onnantól. Az alapsztori, mely szerint egy család városban élő tagjai kénytelenek vidékre költözni az örökség érdekében, kifejezetten komikus szituációkat szült. Itt is rendben voltak a színészek (főleg Járó Zsuzsa és Németh Kristóf alakítását szerettem ill. Szláven karakterét), szerencsére a poénok is ütöttek, csak aztán kezdett bonyolódni a sztori, és elszaladt az a bizonyos ló... Nem mondom, hogy valamikor leülök bepótolni a lemaradásom, de a Drága örökösök szerintem egy igenis vállalható magyar sorozat.

7. Barátok közt (1998-2021): Nyilvánvalóan nem maradhat le a listáról a magyarországi szappanoperák szappanoperája, az (azt hittük) elpusztíthatatlan Barátok közt. Nyilván van ebben az egészben némi irónia, de nem tehetek róla, én ezen a sorozaton nőttem fel, és olyan 10-14 éves koromban és aztán 2019-től aktívan néztem, szégyen-nem szégyen. Tudjuk nagyon jól, hogy az ehhez hasonló formátumoknak megvannak a maga keretei, de nem véletlenül bírta ilyen sokáig. Szerettem azt, amikor komoly témák merültek fel (például homoszexualitás), amikor egyszerre többféle szál futott (családi dráma mellett mondjuk egy kibontakozóban lévő ellenségekből szerelmesek sztori), és mégiscsak voltak jól eltalált karakterek és igenis jó színészek. Szerintem nem kell magyaráznom, tovább, akinek fekszik ez a műfaj, úgyis érteni fogja.

6. Mellékhatás (2020-): Az előbbiektől kb. 180 fokos fordulatra van a Mellékhatás, ami most épp szünetel (de tudtommal jön a következő évad). Ez egy kőkemény thriller, dráma, olykor nagyon is sötét hangulattal, itt aztán lehet izgulni, szurkolni egy-egy szereplőért. Nem mondom, hogy engem rendszeresen odaszegezett a képernyőre, de becsülettel végignéztem az eddigi összes részét. Örülök, hogy egy ilyen is felkerült a palettára, mert más, mert nem a humorral dolgozik, és talán pont ezért tűnik "profibbnak" az előbbieknél.

5. A Séf meg a többiek (2022-): Ismét egy kicsit más sorozat, ugyanis ez inkább szitkom-nak tekinthető. Nem mondom, néha kilóg a lóláb, de szerintem üdvözölendő a próbálkozás, főleg, hogy annyira azért nem rossz. Sőt. Szerintem rendben van, van hová fejlődni, de Schneider Zoltán karaktere például abszolút el lett találva. A poénok azért nagyrészt jók, bár érezni, hogy olyan magyar...

4. Válótársak (2015-2018): Ha jól emlékszem, ez a sorozat nyitotta anno a hazai, saját gyártású sorozatok sorát, és bizony engem is elkapott. Itt fedeztem fel például Scherer Pétert és Lengyel Tamást (akik azóta is hatalmas kedvenceim), de Balsai Mónit is imádtam. Egyedül Gubás Gabival nem tudtam megbékélni a színészek közül, illetve hát Stohl karaktere sem lett kedvenc (mert amúgy jó színésznek tartom). A váláson/szakításon átmenő három pár kalandjai nagyon is viccesek voltak, de valahol a második évad során én kiszálltam, és azóta sem találtam vissza. De az első évadot néztem és szerettem.

3. Bátrak földje (2020): Nagyon sajnálom, hogy vége lett ennek a sorozatnak, mert néztem volna még tovább. Egyik legfontosabb jellemzője az, hogy kosztümös, tehát, ha jól emlékszem, a 19. században játszódik, és ez is telenovellára jellemző elemekkel operál, de nem úgy, hogy túl sok vagy kínos lenne. Szerintem egy nagyon is minőségű produkcióról van szó, jó színészekkel, izgalmas és bonyolódó történetszálakkal, romantikával, drámával. Ilyenből kérnék még többet, köszönöm!

2. Apatigris (2020-): Őszintén tudom mondani, hogy nagyon szeretem ezt a sorozatot. Látszik, hogy Scherer Péterre lett írva, aki valóban lubickol ebben a szerepben (is). Az egyedül álló apuka és három lányának története bővelkedik humorban, romantikában és drámában is, de elsősorban vígjátékról beszélünk. Jók a színészek, jók a karakterek, nem nagyon tudok belekötni (és nem is akarok).

1. A mi kis falunk (2017-): Szerintem egyáltalán nem meglepő, hogy ez a sorozat nyert nálam, hiszen széles körben népszerű, és népszerűsége töretlen (mi sem mutatja ezt jobban, mint az, hogy már hat évadot megért). Érdekes módon valamiért én nem a kezdetektől nézem, hanem csak az utóbbi pár évben valamikor találtam rá. Zseniálisak a poénok, zseniálisak a színészek, a karakterek, de úgy tényleg, nem sok, nem ripacs, nem kínos. Komolyan büszkeségnek tartom, hogy Magyarországon elkészült egy ilyen sorozat.

Képek: rtl.hu